2014. július 6., vasárnap

Hajnali csukák

Negyed négy, kelni kéne. Gyors kávé, aztán már indítom is a kocsit, és gurulunk a tó felé. Pár perc és meg is érkezünk, gyorsan bedobáljuk a felszerelést a csónakba. Nem is emlékszem már, mikor volt evező a kezemben. Semmi gond, gyorsan visszajönnek a régi mozdulatok, halkan csorgunk a kis csatornán ki a nagy vízre, a cél a hosszú nádfalak mentén megkeresni a csukákat. Nem várok sokat a mai pecától, a víz azonban él, és ez bizakodásra ad okot. A nap első sugarai már rég a vízen érnek minket, a víz pedig elkezd forrni. A balinok a csónakunk mellett hajtják a kishalakat, sokszor pofátlanul csapják a vizet úgy, hogy még mi is kapunk a reggeli hűsítőből. Persze a hatodik fajta csali sem kell nekik...

Nem probléma, a nád előtti részeken a csukák is megmutatják magukat, és mire a nap egy kicsit feljebb kúszik az égen, máris a csónakba lendítem az első mohó krokodilt. Az errefelé mostanság megszokott, éppen méretes hal. Nagy az öröm, jó indítás. Kolléga csaliját egészen a kiemelésig követi egy csuka, majd pár perccel később neki is sikerül nyakon csípni egyet, itt az egyenlítés. Mielőtt mennénk tovább, felteszem az egyik kedvenc csukás wobblerem, amire a második dobás után meg is érkezik az újabb jelentkező, aki kissé nehezebben adja magát, épp méret feletti. A hal és mi is mehetünk tovább, a következő helyen két kapást szúrok el, a második után a hal egészen a felszínig követi a gumihalat. Ha vártam volna egy ütemet, ő is megvan talán... Ám mielőtt belefeledkeznénk a dobálásba, a nap már egyre inkább égeti arcunkat, a víz pedig elcsendesedik. Ideje indulni, de jövünk még...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése